Látványosságok - Kúriák

Farkas-Konnáth kúria

Előreugró, nyitott tornáca van, amely eredetiségében maradt meg, két vaskos oszlopra nehezedő timpanonnal és lépcsőfeljáróval. A délkeleti tájolású épületet a község vásárolta meg a Konnáth családtól az alsó iskola működtetésére, a 19. század végén. A kúria építési idejének a 17-18. század fordulóját vagy a 18. század első felét tartjuk valószínűnek.

Bernáld-kúria

Az épületet bekerítő, egykor védelmi rendszert szolgáló kőfal töredékeiben maradt meg, eredeti kő kapubálványai állnak. Kuriózumnak számít a kúria jobb falfelületén található, római számos napórája. A Bernáld család megmaradt az ősi katolikus hiten, és a katolikus templom felépítéséig a falu alsó részében lakó katolikus hívek számára a keleti boltozott szoba szolgált kápolnaként. Jelenlegi tulajdonosai féltve őrzik állagát.

Molnár-Magyaróssy kúria

A székely határőrség építette az 1800-as évek első évtizedében a Csernátonba kihelyezett huszárai számára. A nagy kiterjedésű belsőséget még ma is „egzertzir platznak”, vagyis Gyakorlótérnek nevezik. Ebben a kertben gyakorlatoztak a lovaskatonák. A telken két nagyméretű istálló áll, 50 ló befogadására méretezték, valamint két csűr is állott. A kúria kőből és téglából épült klasszicista stílusban, cseréppel födték, két kéménnyel építették. Az épület főbejáróját az északnyugati oldalán képezték ki. Monumentális kőkapuja ma is áll.

 

 

Isván Dániel-féle kúria

A községközpontban, a Hősök szobrával szemben álló, klasszicista stílusjegyeket viselő, 1861-ben épült, a polgármesteri hivatal által felújítatott István Dániel-féle kúria ma már községi könyvtárként működik. 2013. június 2-án felvette Sylvester Lajos csernátoni születésű publicista nevét. Ekkor leleplezték le az épület utcára néző frontján a Sylvester Lajos-domborművet, Vargha Mihály szobrászművész alkotását, az intézmény pedig felvette a Sylvester Lajos Községi Könyvtár nevet.

Cseh Ignác kúria

Cseh Ignácz kúriája a község főterének  a nyugati oldalán épült a 19. század első felében, középereszes, esztergált, vaskos faoszlopos főbejárattal. Kőből és téglából rakták, kéménnyel és cseréppel héjazták. Többosztatú, földszintes kúria. Öröklés útján a Cseh, Fekete, Kelemen családok bírták a belsőséget. Jelenlegi tulajdonosai, Csáki Béla és Enikő, családi házként és vendégházként működtetik. 

Damokos-Eperjessy kúria

A kúria egységes, impozáns épület, kőből és téglából rakták széles kőalapra. Keletre néző portikuszának díszített oszlopfői oromfalas timpanont tartanak, amelybe négyszögű szoborfülke mélyed. Kapuja, főbejárata nyugati tájolású, nagy kapubálványai a klasszicista stílusirányzat jegyében épültek.

Damokos Mihály-féle kúria

A Damokos Mihály-féle kúriát is a falu felső részében találhatjuk, átellenben a Damokos - Cseh kúriával. Az út bal oldalán lévő szép fekvésű telken építették 1848-ban. Az előző kúria az úthoz közelebb, a kőkerítéssel párhuzamosan állott. Teljesen lebontották, és a ma is álló kúriát 3o m-el fennebb építette újra ifj.Damokos Mihály. A kúria a klasszicista stílusirányzat jegyeit hordozza, előugró tornáccal, oromfalas timpanonnal, amely négy vaskos oszlopra nehezedik. Ma felújítva magánlakásként használják.

Damokos János-féle kúria

Építésének ideje 1835-1840 közöttire tehető. Jellegzetes klasszicista épület, négy vaskos oszlopra épített, félkör alakú, oromfalas előugró tornáccal. Kőből és téglából húzták fel. Nyugati frontján végig kőkerítés védi a telket, ezt még Damokos János rakatta a lebontott vár köveiből. Masszív kő kapulábait az 1960-as években bontották le.

Damokos Gyula-féle kúria

A kúria jobb sarkától nem messze található a földig érő koronájáról ismert nagylevelű hársfa. Vele kapcsolatban az a legenda járja, hogy Jókai Mór emlékére és tiszteletére ültették, az ő jelenlétében, 1882-ben. A hagyomány szerint itt szállt meg Jókai Mór aki a 1882-ben megjelent Damokosok című regényben írta meg az itt gyűjtött élményanyagot.

1973-ban ebben a kúriában és az őt körülvevő parkban nyitotta meg kapuit a Haszmann Pál Múzeum.

Damokos-Cseh kúria

Damokos János feleségével, Bartha Máriával bizonyára az 1802-es és az 1830-as nagy erősségű földrengés után, a régi kúria vastag kőalapjára fából építették újra. Az 1838 előtti egykori kúria valószínűleg a 17. Század során vagy a 18. Század elején épülhetett. Ezt bizonyítják késő reneszánszkori, művészien faragott, kő ablak- és ajtóbélleteinek töredékei, amelyeket 1838-ban mint használható építőanyagot raktak be a kúria pinceablakaiba, illetve azok kereteibe. Ma is látható formája egységes és jellegzetes klasszicista stílusjegyeket hordoz. Előugró tornáca négy vaskos oszlopra épített, félköríves, napsugaras díszítésű oromfallal készült.

Damokos Dénes-féle kúria

A Damokos Dénes-féle kúria a falu központjában, az erődtemplom tőszomszédságában található. A négyoszlopos kapuálvánnyal épített főbejárattal szemben elénk tárul a kúria épülete, tőle jobbra, egykoron a nagy istálló, a szekér-és gépszín állott, balra a tehén-és lóistálló, valamint a nyugati és keleti oldalon egy-egy nagyméretű csűr. Ma ezekből semmi sem maradt meg. Lebontották és lakóházakat építettek helyükre, ily módon leszűkítve az egykori tágas udvart, tömbházak közé szorítva a műemlék épületet. Ma a kúria a község önkormányzatának és polgármesteri hivatalának ad otthont.

 

 

Ika vár

Felsőcsernáton északi végében, az Ika-patak és Csernáton-pataka vagy Nagypatak összefolyása felett húzódik a Várbérc nevű hegy, ezen áll Háromszék aránylag épen megmaradt, mára felújított műemléke, Ika vára, vagy ahogy a helyiek nevezik, a csernátoni Csonkatorony. 

A vár hosszan elnyúló, párhuzamosan futó falú, keskeny végein ívelten hegyesedő erődítmény, amelynek tornyai keleti és nyugati oldalaikkal a várfalhoz kapcsolódtak. A déli torony környékén végzett ásatás és tereprendezés gazdag, cserépedénytöredékekből, szögekből, nyílhegyekből, bronztűből, egy övcsatból álló leletanyagot hozott a felszínre. A régi várfal egy részének feltárása bizonyítja, hogy a henger alakú vártorony később, valószínűleg a 14. században épült. A tulajdonképpeni vár ennél régebbi, valószínű 13. századi. Ika várát jelentős erősségként kell számon tartanunk.

Mai elnevezését a déli torony felső részének omlása után kaphatta, ugyanis már a 18. századtól kezdve Csonkavárként említik, míg az Ika vár elnevezést elsősorban Ferenntzi János, majd Orbán Balázs, a legendás Ika vezérre hivatkozva ragasztotta rá.

A várhoz számtalan népi hiedelem kapcsolódik, valamikor hittek abban, hogy láthatatlan erő védi, és egy kő elmozdítása sem maradhat büntetlenül. Az egyik ilyen hiedelemmonda szerint az alatti lakó molnár házsártos felesége miatti bánatában elhatározta, hogy megbontja az erősség északi oldalát, hogy a malomra dőljön, de alig ért a kövekhez, keze leszáradt, és a hirtelen jött záporeső a molnárnéval együtt elsodorta a malmot. Másik történet szerint egy legény fogadásból kezdte el bontani a vár csúcsát, de azonnal villám súlytotta agyon. A néphit által hagyományozódott történetek védelmet biztosítottak a várnak, megóvták a végső pusztulástól.

A várépítésről is születtek legendák. Egyik szerint óriások húzták fel. Ezek „akkorák voltak, hogy az egyik a fél lábával beállott a patakba s társának adogatta a köveket, aki a hegytetőn rakta is be a torony falába”. Feljegyezték azt is, hogy a Bálványosvárból elszökött Póka király vezére építette a várat, de nem sokáig lakott benne, mert egy közeli helyen vívott csatában elesett. Nevét ma is őrzi a kézdivásárhelyi út mellett levő Póka-halma. A toronyba aztán, egy másik monda szerint, szárnyas óriás költözött, utána meg egy óriáskígyó, amely farkával a tornyot körülölelte, és fejével behajolt inni a patakba. Addig garázdálkodott, mígnem egy messziről jött lovag, a monda szerint Ika vitéz, meg nem ölte.

A vár környéki molnárok körében élt a hagyomány, miszerint a torony alatti pincékben kádszámra áll a kincs, de azt egy piros meg egy fekete bűvös kakas őrzi, s mikor az egyik alszik, a másik ébren van. Ha valaki megközelíti a pinceajtót, az őr kakas vészjelként kukorékol, s a vasajtó azonnal becsapódik.

 

Csernátonról röviden

Csernáton község a Bodoki-hegység lábánál, a Feketeügy jobb partján és az abba ömlő Csernáton-patak völgyében fekszik. A 11-es országút szeli át, Kézdivásárhelytől 10, Sepsiszentgyörgytől 35 km-re fekszik. A község közigazgatásilag magába foglalja Alsó- és Felsőcsernátont, valamint két környező települést, Kézdialbist és Ikafalvát.

Alsócsernáton első írásos említése 1332-ből való. Már a középkorban a vidék egyik legtekintélyesebb települése volt.

Felsőcsernáton a Csernáton-patak völgyének felső részén fekszik, a patak bal partján. Legkorábbi írásos említése a 15. század első feléből való, nevével Felsewcharnathon alakban találkozunk, középnagyságú településnek számított.

Kézdialbis Alsócsernáton és Dálnok között, a Kövesdomb lábánál helyezkedik el, Csernáton irányából a 11-es országútról jobbra letérve, 500 méterre található. A falunév az 1567-es évi regestrumban fordul elő először.

Ikafalva a Bodoki-hegység keleti lejtőjén eredő Furus-patak völgyében fekszik, Felsőcsernátonból is megközelíthető, onnan 3,5 km-re, a 11-es országúttól 8 km-re található. Első okleveles említése 1332-ből maradt fenn.